Barlangi barangolás

A Pál-völgyi-kőfejtő bejárata

A Duna-Ipoly Nemzeti Parkban található Pál-völgyi-barlangba vezetett utunk a Z-szakkal. A korábbi mészkőfejtőben található barlang Magyarország egyik leghíresebb barlangja, mely minden évben több száz látogatót vonz. A területet Vincze Péter, geológus mutatta be nekünk. A vezetett bejáráson először a fejtőt néztük meg, ahol megfigyelhetőek voltak a törésvonalak, melyek mentén a felső eocénból származó mészkő és márga találkozott. A bányatelek határát is ezek a törésvonalak határozták meg. A falon megfigyelhető még a mészkő szintenkénti fejtése. A technika lényege az, hogy ahelyett, hogy a teljes falat fejtik egyben, kb 20 méteres szintenként nyerik ki a nyersanyagot. Azért volt erre szükség, mert ellenkező esetben az alsó szintekre nehezedő nyomás kirobbanthatja azokat, ami veszélyt jelent a bányászokra.

A bányatelek védett természeti terület, azon belül is barlangi védőövezetnek minősül. Ez a barlangok ex lege védettségén felüli védelem, mely kiköti, hogy a felszíni tevékenységek (mint például az építkezés) csak a szakhatóság közreműködésével történhet. Erre azért van szükség, hogy az esetleges beomlásokat megelőzzék.  A fejtőben nem csak geológiai, de biológiai érdekességeket is megfigyelhettünk.

Az élet utat tör - egy törésvonalban növő növény

Mielőtt leereszkedtünk volna a barlangba, megnéztük a Bagyura-barlangot, melynek felső része a Harcsaszájú-barlang, melyet bálványfák környékeznek. A barlang omlásveszély miatt nem látogatható.

A Bagyura-barlang és az őt körülvevő bálványfák

Végül látogatásunk céljába, a Pál-völgyi-barlangba is beléptünk. Bár vezetett túrák óránként indulnak, mi külön csoportként juthattunk be, és a szokásosnál részletesebb és mélyebb bemutatót kaptunk Vincze Pétertől. A bejárást egy gyors ereszkedéssel kezdtük, mely a Lóczy terembe vezetett, de láttuk a barlang ősbejáratát, a boszorkánykonyha, meseország, állatkert, és az opera fantázia nevekre hallgató termeket, melyek mind a bennük található cseppkövek formájáról kapták a nevüket. Milyen szerencse, hogy idén eljutottunk ide, mert – ahogy a túravezetőnk is megjegyezte – 50.000 év múlva a barlang plafonról leváló törmelékek miatt járhatatlanná fog válni. Erre példát is láttunk, hiszen egyes kövek egyértelműen elütöttek a környezetüktől, jelezve azt, hogy a barlang kialakulását követően kerültek oda.

Buborék alakú lyukak a falon, melyek
 a barlang termálvizes eredetére utalnak

Damoklész köve
A történet szerint ráesik arra,
aki nem mondd igazat

Két összenőtt tintagomba a kőfejtőben

A képeket készítette: Ladányi Valentina

Barangolás a Marson

A Z-szakos terepgyakorlatokon a legváltozatosabb helyeket ismerhetjük meg. Korábban voltunk egy mész bányában, Iponytarnócon több milliós éves lábnyomokat fedezhettünk fel, legutóbb pedig a marsi tájnak is beillő gánti bauxitbányát látogattuk meg. Az 1962-ben bezárt a fejtő, ezt követően alakították ki belőle a földtani parkot. A marsi élmény a bauxit vöröses színéből fakad, ami több filmes rendező képzeletét megragadta. Leghíresebb talán a Netflix Vaják című sorozata, melynek egy jelenetét is itt forgatták.

Fotó: Kóthay Klára

Túravezetőnk Mindszenty Andrea volt, aki 10 évet dolgozott a bauxit termelési iparban, és a helyet kívülről-belülről ismerte. Tudása olyan mély volt, a helyhez olyan sok szál fűzi, hogy úgy éreztük magunkat, mintha a saját lakását mutatná körbe nekünk. A lelkesedés, amivel mesélt a helyről, minnyájunk figyelmét lekötötte, és - még ha néha egy-egy szó jelentését meg is kellett kérdezni - segített nekünk, hogy jobban megérthessük azokat a folyamatokat, legyen az természeti vagy emberi, ezt a helyet alakították.

Fotó: Csehi Virág

Miután körbenéztünk a helyszínen, megnéztük a mellette kialakított bányamúzeumot is. A hazafele vezető úton megnéztük az első magyar atlanti óceán átrepülés emlékhelyét is. Érdekesség, hogy azért Gánt mellett van, mivel Endresz Görgynek és Magyar Sándornak kényszerleszállást kellett végrehajtaniuk a közeli réten. Megkostolhattuk az ország legfinomabb fagylaltját is, amiért külön köszönet Mindszenty tanárnőnek.

Első élmények

Sziasztok!

A blogom célja, hogy megosszam egyetemi élményeimet az ELTE Z-szakján, amire 2024-ben nyertem felvételt.

Az év kicsit kalandosan kezdődött, mivel résztvettem a kar gólyatábrának szervezésében, ami belecsúszott az első tanítási hétbe, így menetközben kellett felvennem a fonalat az anyaggal. Szerencsére egy nagyon jó kis közösségbe csöppentem az összesen 4 fős évfolyamon mindenkinek nagyon különleges személyisége van, de végtelenül befogadóak, gy első perctől úgy éreztem, mintha egy percet se hagytam volna ki az év elejéből.

Az órák nagyon mások, mint amihez hozzászoktam korábban az egyetemen. A 60 - 100 fős előadások helyett általában egy kiscsoprotos beszélgetéshez hasonlítanak az órák, ahol mindenki kifejtheti véleményét az adott témában, forntális előadás helyett aktívan. Az egyik első feladatunk az volt, ami engem nagyon meglepett egy természettudományos képzésen, hogy fotózzunk a jelentés nélküli képeket. Itt van néhány.

Szóval így kezdődött az egyetemi utazásom, amit Z-szaknak hívnak. Kiváncsi vagyok, mi lesz még ebből...